Los Santos

Los Santos a Gangsterek helye

1.rész

 

 

Bevezetés

 

 

Amikor a nagymamám meghalt, teljesen megváltoztam.

Úgy is mondhatnám, hogy valami belül eltörött bennem.

Rossz társaságba keveredtem, és elfeledkeztem arról, hogy az embert nem a menőségétől, szövege, nem a ruházata teszi azzá aki, hanem a jószívűsége. Az emberek azért néznek fel rá, mert tudják azt, hogy ő tiszta szívű ember, és tudja mi a jó, és tudja mi a rossz. Ezek után lógtam a suliból, és osztályt kellett ismételnem. Összekaptam magam, és jó eredményt értem el most év végén. Most éppen munkát keresek, mert nem árt egy kis költőpénz nyáron. Mindenhol jártam már, ahol lehet dolgozni, de mindenhonnan elutasítottak, mert nem vagyok elég idős. 15 évesen az ember azt hiszi, hogy hasznavehetetlen, pedig nem az.

Tovább nézelődtem, hátha találok valamit, és eszembe jutott az arab.

Az arab egy maffiózó, aki egy GSM üzletet üzemeltet a Dohány utcában. A mobil bolt, persze csak álca, mert a bolt hátsó részében van a konyha mellett egy raktár, ahol a csempészcigarettát tárolják. Az a rossz, hogy az arabot nem lehet lecsukni, mert a VII. kerületi rendőrség, amely az Almássy térrel szembe található, nem tesz semmit. Ha érkezik egy bejelentés, akkor a rendőrség ki megy az arabhoz, de az arab engedélyét kell kérnie a házkutatáshoz, viszont ő azt mondja nem. Ezután az arab megkérdezi a rendőröket, hogy hívják az illetőt, aki a bejelentést küldte. Az arab megjegyzi a nevet, és az ember, aki a bejelentést küldte, a bejelentő holnapra halott.

Június20. Éppen készítettem a reggeli kávét, és elővettem a reggeli újságot. Az első oldalon az állt, hogy Hagyó Miklóst, korrupció miatt a bíróság bűnösnek ítélte. Egyből az asztalra visszadobtam, mert ez a téma engem nem érdekelt. Megittam a reggeli kávémat, és elindultam otthonról. Bementem az arabhoz, és megkérdeztem tőle, hogy „munkát keresek”. Erre ő azt válaszolta, hogy „gyere barátom, sétáljunk egyet”. Elmentünk sétálni, és közben beszélgettünk arról, hogy milyen munkát ajánl az arab.

   Tudsz fegyverrel bánni?

   Nem. Feleltem és ránéztem az arabra.

   Nem baj, akkor majd megtanulsz, mert az a munka, amit tudok neked ajánlani, veszélyes, és titkos. Érted?

   Igen uram.

   Nem kell uramnak szólítani. Hívj Abdulnak. Rendben?

   Rendben.

   Figyelj! Édesapádat ismerem nagyon régóta, és jó barátom.

   Térjen a tárgyra Abdul!

   Kérlek, tegezzél. Tehát a feladat. Adok egy fegyvert, és megtanít majd Szuli lőni. Ezután a többit majd elmondom. Először jussunk egyről a kettőre. Jó?

   Jó, rendben.

   Helyes! Már ma kezdjük a gyakorlást.

Ezután visszamentünk a boltba, és az íróasztal fiókjából elővett Abdul egy fegyvert. Hátra mentünk a konyhába, és megmutatta a fegyvert. „Ez egy 9-miliméteres fegyver”. Mondta és odaadta a kezembe. A fegyver elég nehéz volt, és hideg volt a fogása, mint a jégnek. Elraktam a fegyvert és kimentünk a boltból. Fél órával később odaértünk egy elhagyatott raktár épülethez, ami valójában egy fegyverbolt volt. Bementünk, és az alagsorban lévő gyakorló pályán elkezdtem a gyakorlást. Egészen reggel fél hétig gyakoroltam. Annyira belejöttem, hogy négyből négy célpontot eltaláltam. Odaállt Abdul mellém, megnézte a célpontokat, és azt mondta „te profi leszel fiam, mert a véredben van. Csak így tovább.” Reggel tízre hétből hetet eltaláltam, délután kettő körül pedig tízből tizet, úgy hogy a tárból csak tíz golyó hiányzott.

   Tökéletes! Most pedig jöhet a vizsga.

   Milyen vizsga Abdul?

   Most jön a második próba fiam! Ha ezt túléled, akkor már tényleg igazi férfi leszel. Készen állsz?

   Nem teljesen. Egész éjjel gyakoroltam. Egy kicsit pihenni szeretnék.

   Nem pihenhetsz, mert az igazi férfiak, ha fáradtak is, még akkor is megteszik, végrehajtják a feladatot. Nem igaz?

   De igaz uram. Mi a feladat?

   Akkor lássunk hozzá. Látod a térképen a piros pontot? Oda foglak elvinni. Ott tizenhat fegyveres ember áll készen a házban.

   Értem. Szóval az a feladat, hogy meg kell ölnöm őket. Igaz?

   Teljesen igaz! Nem fogsz kapni segítséget, tehát, ha bajban leszel, nem számíthatsz senkire.

   Magamra leszek utalva. Igaz?

  Igen. De az embernek ezt az első szabályt kell megtanulnia az élettől.

   Tehát az első szabály az, hogy ne bízz senkiben, csak magadban?

   Igen.

   Hány szabály van, amit meg kell tanulnom?

   Négy szabály.

   Miért kell ezeket megtanulnom?

¾   Mert így leszel igazi ember, és nem bárány, akit a pásztorok csicskástatnak. Majd, ha visszajöttünk a küldetésből, akkor elmondom.

   Kérek tíz percet, hogy felkészüljek.

   Rendben. Tíz perc

Elkezdtem gondolkozni, hogy most mit tegyek. Hihetetlen, hogy ilyen mélyre süllyedtem. Munkát kerestem, és találtam is. Ha valakit okolnom kell, az csak én lehetek. Nem tudom hogyan tegyem meg.

Megtanultam hogy fegyverezzek le valakit. Megtanultam, hogy öljek meg valakit. Mér tanultam, volna meg ezeket, a dolgokat, ha a való életben nem veszem hasznát? Istenem egy arab maffiózótól kérdeztem meg, hogy tud e munkát. Még szép, hogy ilyen veszélyes munkát ad nekem, ha ő egy gengszter.

   Letelt a tíz perc!

Most össze kell szednem magam, mert olyat teszek, mitől a lelkem összetörik. Mély levegő. Kéne egy nyugtató. Na menjünk. Kiléptem az ajtón, és mindenki rám szegezte a tekintetét. A levegő nagyon fülledt volt, és meleg.

   Készen állsz?

   Készen állok!

   Helyes! Akkor menjünk!

Beszálltunk az autóba, és elindultunk. Az út során azon gondolkoztam, hogy mi fog történni, ha nem tudom elvégezni a feladatot, és valaki le fog lőni. Soha nem féltem a haláltól annyira, mint akkor este. A kocsi megállt. Abdul kiszállt az autóból, és kinyitotta nekem az ajtót. Kiszálltam, és körülnéztem. Az a környék teljesen eltért a belvárosi nyolcadik kerülettől. Szép nagy családi házak, nyári nyaralók, hatalmas fák, és megnyugtató csönd.

   Mit keresünk itt?

   Látod azt a Fehér földszintes házat?

   Igen látom. Az a hely az, amely a térképen volt rajta?

   Igen. Figyelj! Azok, akik bent vannak, mindegyik alávaló kétszínű simlis. Van köztük egy nepper. Egy fegyvernepper. Arra szeretnélek megkérni, hogy mindenkit nyugodtan végezz ki,csak a neppert ne. Ő élve kell nekem.

   Jó. De hogyan ismerem fel a neppert?

   Könnyen! Mindig fehér öltönyben jár, és albínó.

   Hát akkor tényleg könnyű dolgom lesz.

   Odaadom a kedvenc fegyverem. Ez egy AK-47. Szép darab. 

  Köszönöm.

   Nincs mit. Sok sikert!

Úgy éreztem, hogy megáll a szívem. Minden hang eltért mellettem, egy fél percig, éreztem, hogy felkészültem a feladatra, és kezdhetjük. Mély levegőt vettem, és elindultam a ház felé.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2. Rész 

 

A NAGY DÖNTÉS

 

Beléptem az ajtón. Az első ember, akit megláttam az albínó volt. Elővette a fegyverét és elkezdett lőni. Én a golyók elől eltértem, egy jó ugrással, és így beestem a sűrű, szúrós bokorba. Gyorsan felkeltem, és a ház mögé osontam. Benéztem az ablakon, és ott ült mindenki a nappaliban. Néhányan a pénzt számolták, néhányan a saját fegyverüket tisztították, mindenki mást tett. Arra gondoltam, hogy gyorsan kell cselekednem, mert az albínó meglátott, és mi történi akkor, ha szól mindenkinek. Kivizsgáltam az előttem lévő nagy ablakot. Egy, kettő, három!

Gyorsan hátráltam, és nekifutottam az ablaknak. Áttörtem az ablakot és a nappaliba bejutottam. Ott ült előttem mindenki, az egész banda. Elővettem a fegyverem, és az első embert, akire ránéztem lelőttem. Így következett a többi három ember is. Láttam, ahogyan négyen átmenekülnek a másik szobába. A többi hat ember meg sarokba szorított, mert egy fotel mögé kellett húzódnom a golyózápor elől. Gyorsan eszembe jutott, hogy Abdul nem csak ezt az egy fegyvert adta oda. Elővettem a zsebemből egy gránátot, kihúztam a biztosítót. Egy pillanatra odanéztem a golyózápor közepére. Az a hat ember egy hosszú asztalt felborított, és az volt a fedezékük a golyók ellen. Felálltam, és eldobtam a gránátot. A gránát pontosan az asztal elé esett, így ők nem vették észre. Már pont vissza akartam ülni a fotel mögé, mikor úgy éreztem, mintha valamit beleszúrtak volna a hátamba, de nem érdekelt. Leültem a fotel mögé, és bumm! Felálltam megnézni, és a gránát megtette a hatását. Mind a hat fószer máshol landolt a robbanás miatt, de mind holtan. Gyorsan átfutottam a következő szobába, ahol a fegyvereket készítették gyorsan elő ellenem. Na fegyvert elő. Gyorstüzelésben megöltem mindet. Továbbmentem a házban, és kerestem azt a kettőt, akik életben maradtak. Megálltam az egyik szobánál, és megláttam őket. Mögéjük osontam, és az egyiknek a fegyvert a nyakához szorítottam.

Megfordult, és rámnézett.

 Téged is meg fog ölni! Ha nem ölsz meg, akkor elmondok mindent, csak vigyél biztos helyre! Kérlek! Suttogta, miközben a halál előtti könnycseppek csepegtek le az arcán.

  Nincs annyi időnk!

Felállt, és átmentünk a másik szobába, ahol a szőnyeget arrébb rakta, és alatta egy csapóajtó volt. Felemelte, és lement a lépcsőn.

  Kövess! Mondta, és lementem a lépcsőn. Mikor leértem, körülnéztem, és egy hosszú folyosót láttam magam előtt. Végigmentünk rajta, és mikor a végéhez értünk akkor megállt az albínó.

  Ezeket, a régi katakombákat a háborúidején használták. Menjünk tovább. Mikor a végére értünk benyitott egy ajtón, és egy másik ház pincéjében mentünk át. Ezek után lépcsőztünk 2 emeletet fölfele, és megálltunk egy ajtónál. Az albínó elkezdte keresni az ajtóhoz tartozó kulcsot. 2 percnyi keresés után végre megtalálta. Kinyitotta az ajtót, és egy elhagyatott motelben találtam magam. Az albínó odalépett a recepcióhoz, és a csengőn csengetett egyet. Odalépett a recepcióhoz két ember. Az egyik feltűnően sovány volt, a másik meg pontosan az ellentéte. A sovány odalépett az albínóhoz, és fegyvert fogott rá.

  Mit keresel itt Rog?

  Websterhez jöttem, mert nagy baj van.

  Milyen baj lenne Rog?

  Abdul elkezdte a tervét! Ezért, ha szétlőnék azt a hályas segged, akkor emlékezzél, arra hogy én mit mondtam.

  Jól van, csak várj egy percet, mert most üzletel a latinokkal.

  Nem várok!!

Rog berontott az ajtón, és odaállt a Webster nevű ember asztala elé. A szobában nem volt senki, de szomszéd szobából hallani lehetett az üzletelést. 10 percel később a másik szoba ajtaja kinyilt. Egy tucat öltönyös latin ember lépett ki az ajtón. Miután elment mindenki bementünk a tárgyalóba. A szobába egy hosszú asztal volt, ahol az ügyfelek meg szoktak állapodni. Az aztal végén egy nagy főnöki szék volt. A főnöki asztal mögött egy ember pipázgatott.

  Mi olyan fontos Rog, hogy megzavard a délutáni pipázásomat?

  Sok minden, uram!

  Mondj egy okot, miért ne lőjelek le ezek után?

  Mondjuk, mert én vagyok a legjobb embere?

  Ez nem jó ok, mert mostmár az a srác melletted a legjobb. Lelőhetett volna, de nem tette. Kevés olyan ember van aki, előbb kérdez, azután lő. Nem igaz kedves fiam?

Megfordult a székével, és rámnézett.

  Te is csak Abdul kis csicskása vagy, akit átejtett.

  Hogy tetszik ezt érteni?

Mondtam a székben ülő gengszternek, aki hosszú szívás után kiengedte a füstöt a szájából.

  Abdul már a harmadik csapatomat öleti meg három hónap alatt. Tudod fiacskám! Abdul úgy végezteti el másokkal a piszkos melót, ahogy veled. Gondolom jó kapcsolatban áltál eddig vele, és nyári munkát akartál kérni tőle, mi? Az egészben az a vicces, hogy én szerintem az eddigi három akciót ilyen emberekkel végeztette el, mint például te.

  És mi történt aztán, hogy a munkát elvégezték?

  Meghaltak, és azok is, akik megtudták. De ne aggódj fiam, itt biztonságban vagy. Rog!

  Igen uram?

  Kettesben hagynál minket a fiatalemberrel?

  Persze uram. Majd szóljon, ha valamire szüksége van!

  Rendben.

  Tudod fiam! Én a te helyedben már rég megöltem volna Rogert. Te benned van valami, ami felkeltette a figyelmemet, és az az eltökéltség. Van benned valami, amit észrevettem. Nem félsz a haláltól! Ez a kiváltság, amivel élsz ezzel az emberek nagy része hódítani tudott. Vegyük például Nagy Sándort. Ő se félt a haláltól.

  Térjen a tárgyra uram!!

  Persze azt akartam pont mondani. Tehát. Az hogy téged az Abdul átejtett, az csak egy a sok hazugság közül. Most hogy itt vagy, és Abdul már tudomást szerzett szerintem róla, az lesz az első feladata, hogy téged, meg aki tud erről a munkáról, vagy kapcsolatról, azt eltegye láb alól.

  Most kikre céloz uram?

  Az csak tőled függ. Kik tudnak erről a munkáról?

  Akiknek elmondtam az édesapám, és a barátomnak az iskolából Renátónak.

  Hogy hívják a barátodat? Milyen Renátó?

 Szajkó Renátónak hívják, és a 7.-ik kerületben lakik.

  Igen tudom ki az, mert ismerem az apját. Régen együtt dolgoztam vele. Nem szívesen veszítenék el egy jó barátot.

  Miről beszél? Úgy érti, hogy Abdul megölet mindenkit, aki tud az Abdul és a köztem lévő kapcsolatról?

  Sajnos igen ez a terve, és erre csak azt tudom mondani, hogy akik fontosak neked, azokat mentsd meg, mert még segíthetnek, ha szükségre lenne, majd szükség, akkor majd segítenek.

  Rendben van, de akkor önnek is segítenie kéne Renátóval szemben, mert nem fogja el hinni, ezt a történetet.

  Szívesen segítek, mert a régi jó barátomnak a fia ugyanolyan jó barátom, mint az apja, és ha megkérhetlek, tegezzél légy szíves, mert én ugyanúgy tisztellek, mint te engem. A nevem Webster, és én a hetedik kerület gengsztere vagyok.

  Hát ez nem semmi! Én Sütő Laci vagyok, és szeretnék gengszter lenni. Tud ebben segíteni?

  Figyelj Laci! Gengszterré válni nem olyan könnyű válni, mint ahogy te gondolod. Sok bizniszt kell lebonyolítani, tárgyalásokat, és a rendőrséggel is jó kapcsolatot kell kialakítani, ahhoz, hogy szabad utat kaphass. Tényleg gengszterré akarsz válni? Ezt jól döntsd el Laci.

  Webster! Én már eltökélten eldöntöttem, hogy Abdult megölöm, és a területét átveszem, és így kiérdemlem a Gengszterséget.

  Ez tőled egy igazi döntés volt most. Ahogy elmondtad ezt a döntésedet, rájöttem arra, hogy egy 15 éves gyerek kívülről gyerek, de belülről már felnőtt, és úgy gondolom, hogy eléggé felnőtt vagy a feladathoz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3. Rész

 

A VÉDELEM

 

 

Mostmár világossá vált az életem célja, csak azt kellet eldöntenem, hogy mikor és hol teszem meg. Egy 15 éves gyerek általában normális életet él, nem úgy, mint én. Ha én is olyan normális életet élhetnék, akkor bizony könnyebb lenne. Most is egy nehéz feladat előtt állok. Azon kell elgondolkoznom, hogy hogyan magyarázom meg Renátónak ezt az egész helyzetet, ami kialakult. Most éppen a hetedik kerület egyik lehetséges gengszterével vagyok egy autóban, és utazunk az ismeretlenbe. Az a tény is megfordult a fejemben, hogy mi van akkor, ha Webster csak ki akar használni, hogy helyette megöljem Abdult, mert sokszor a gengszterek között konfliktus alakul ki a területek miatt. Valahogy az ember megérzi másokon, azt hogy tényleg a színtiszta igazat mondja, vagy csak hantázik. Én úgy éreztem Webster előtt, amikor velem beszélt négy szem között, hogy ő nem az a tisztességtelen, becstelen aljas ember, mint a legtöbb gengszter.

Megálltunk az autóval. Kiszálltunk, és megláttam, hogy hova jöttünk.

Ahol megálltunk, az Renátóék kapuja volt. Elindultunk a kapu felé, és Webster ment legelöl. Felcsöngettem, és egy erős határozott férfihang szólt a telefonba.

Halló igen!

Szervusz Pisti én vagyok az Webster.

Szervusz Webster Gyere, Beengedlek rendben?

Jó rendben van.

Bementünk, és felmentünk az első emeletre. Minket már várt Renátó apja, mert már mikor az emeleten voltunk, akkor megláttam, hogy valaki áll a bejárati ajtóban. Renátó apja nem volt olyan kiköpött Gengszter, de Az alakja felért egy kidobóéval. Oda értünk az ajtóhoz, és Webster Megállt a Renátó apja mellett.

Szervusz Kedves Barátom! De régen láttalak. Mikor is?

1996-ban, mikor Renátó született az előtt.

Milyen igaz akkor született egy fiad! Egyébként a mostani tanítványommal jár egy osztályba nem?

De igen. Te vagy az a süti?

Odaléptem Renátó apja elé, és bemutatkoztam. Bementünk a lakásba leültünk a konyhába, és belekezdett Webster a lényegbe.

Én addig bementem a nappaliba, mert ott volt Renátó.

Ahogy már megszoktam a szokásos módon félmeztelenül feküdt az ágyban, és nézte a valóvilágot.

Szevasz tesó mi a helyzet?

Kérdezte Renátó, és feltápászkodott a kényelmes, nagy francia ágyból.

Semmi különös.

Feleltem, és megpróbáltam erőt venni magamon, hogy egy hihetetlen történetet elmondjak a spanomnak.

Mit csináltál a mai nap?

Semmit, unatkoztam, meg Gangsterkedtem.

Mit csináltál?

Gangsterkedtem.

Vágom, és abba mi tartozik bele?

Hát tudod? Bizniszelés, emberölés meg ilyenek.

Hol ölnél már te embert Süti?

Sehol, de amit most mondok, lehet, hogy nem fogod el hinni, de azért hallgass végig jó?

Okés mondjad!

Ezek után elkezdtem a történetemet mesélni Renátónak, és nem tudta el hinni, ahogy előre tudtam.

Ezt nem tudom el hinni tesó! Ez tényleg nagyon jó sztori, de ez annyira hihetetlen, hogy az nem igaz.

Tudtam, hogy nem fogsz hinni nekem. Ha nem hiszed el, akkor gyere ki a konyába, mert most pont az apáddal beszélget Webster.

Jóvan mennyünk.

Kimentünk a Konyhába, és Renátó apja, és Webster vígan beszélgettek, egy csésze kávé és egy doboz cigaretta mellet. Renátó úgy megdöbbent, hogy egyből a szívéhez kapott, és alig tudott lélegzethez jutni. Én odaléptem a felnőttek elé, és beszálltam a beszélgetésbe.

Fiam, tessék gyújtsál rá nyugodtan!

Mondta Webster, és odanyújtotta a kibontott doboz cigit. A cigaretta ráadásul nem egy útszéli kocsmabeli minőségű volt, hanem a legfinomabb dohányból készített cigaretta, ami csak létezett a földkerekségen. Miután elszívtam egy szál cigarettát, Webster rámnézett, és tudtam, hogy mi lesz a következő lépése.

Tudod, nem csak azért látogattalak meg Pisti, mert hiányoztál, mint barát, hanem azért mert kurva nagy gondok vannak.

Webster. Te soha nem szoktál ilyen trágár szavakat használni. Mond mi a baj?

Az a baj, hogy emlékszel Abdulra?

Abdul? Az arab Rendőrkapitány helyettes nem?

De, igen ő. Ő már nem rendőrkapitány helyettes, hanem Magyarországon az egyik legveszélyesebb ember a Gangsterek között.

És mi köze van Abdulnak hozzánk?

Sajnos nagyon sok, mert a tanítványom a fiad osztálytársa, és Abdul szemet szúrt a gyerekre. Érted?

Értem Webster. Arra célhoz, hogy ki fogja azt deríteni, hogy az én fiam is az ő osztálytársa, és jó barátok, így a fiamat akarja majd használni csaléteknek, hogy elkapja a tanítványod. Igaz?

Igen, ahogy látom még sok év után is vád az eszed, mint a borotva. De mivel kiléptél a bizniszekből régen, ezért nem vagy már az a hírhedt ember, mint régen. Nem félnek tőled az emberek, és ráadásul egyáltalán nem ismernek sajnos.

Mire célzol Webster?

Arra, hogy te nem vagy Gangster, csak én, és én segítek a tanítványomnak, és a barátjának is. Más szóval védelmet nyújtok a fiadnak is, baráti alapon, cserébe kérni szeretnék valamit.

Micsodát?

Szeretném, ha ezt elintéznéd nekem barátom.

Mondta Webster, és átnyújtott Renátó apja kezébe egy cédulát, míg a másik kezével eloltotta a cigit a hamutartóban. Elolvasta a cédulát Renátó apja, és ránézett a fiára.

Kezdjél összepakolni Renátó! Velük mész, egy időre a barátodhoz költözöl.

Renátó nem habozott sokat miután mondta az apja, megfogta magát,és bement a nagyszobába összepakolni.

Ezzel Webster megkötöttük az egyezséget, de vigyázz a fiamra! Egy karmolás se legyen rajta!

Persze, ne hülyéskedj barátom!

Mondta Webster és felállt lassan az asztaltól. Odalépett az ajtóhoz.

Fiam induljunk, mert nekem az idő pénz!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4. Rész

 

A halál

 

 

Most azon töröm a fejemet, hogy vajon mi lehetett arra a cédulára írva, melyet Webster átnyújtott Renátó apjának. Ezekben, a pillanatokban megyünk Renátó barátommal, és Webster társaságában vissza a házba, de hogy ott mi is várható, azt még nem tudom. Meg áll az autó, egy igen ismerős helyen, az én utcámban, a Barát utcában.

¾Fiam, itt most elvállnak útjaink, ha szükségem lesz rád, akkor felkereslek, addig is éld tovább a kamasz életedet.

Mondta Webster, és kinyitotta az ajtót. Nyugodtan kiszálltam, és becsuktam magam mögött az ajtót. Az autó szép lassan elindult tovább, és én is elindultam a kapunk felé. Kinyitottam a kaput, és elkezdtem felsétálni a lépcsőn. Mire felértem lihegve, nagy nehezen a második emeletre, észrevettem, hogy a lakásunk bejárati ajtaja piros szalaggal van körbekerítve, és ez a felirat állt rajta: BELÉPNI TILOS!

Egyből elkezdett zakatolni a félelemtől a szívem, és a kíváncsiságtól, hogy vajon mi történhetett nálunk, a lakásunkban. Beléptem az ajtón, és az orromat egy különös szag csapta meg, amit addig az életembe nem éreztem. Körülnéztem a nagyszobában, a halban, az összes helységben, de nem jöttem rá, hogy honnan jöhet vajon az a különös, büdös szag. Az összes szobát végignéztem, kivéve egyet, apa szobáját. Megálltam a szoba ajtaja előtt, és nagy levegőt vettem, mielőtt benyitottam volna a félelmemtől gazdag szobába. Kinyitottam az ajtót és az első dolog, amit megláttam, az apa volt az ágyban, hullamerevségben. Megállt a szívem egy pillanatra, és úgy éreztem, mintha az idő is megállt volna, nemcsak a szívem. Odaléptem az ágyhoz, és letérdeltem apa mellé. Igaz, hogy már nem hallott, nem is látott, de reméltem, hogy lélekben még velem van, és ott van velem. A gyönyörű, szép kerek szemeibe néztem, és próbáltam visszatartani a sírásomat, mely a fájdalmas látványtól elég nehéz volt. Amíg a szemeiben járt az én szemem, addig visszagondoltam a szép, közös együttöltött időre, a szép emlékekre. Becsuktam a szemem, és felálltam mellőle. El akartam fordulni, de nem volt annyi akaraterőm, hogy megtegyem. Kinyitottam újból a szememet, apa fölé hajoltam, a szemeibe néztem újból, és ezután a kezemmel lecsuktam a nyitva maradt kék szemeit.”Nagyon sajnálom apa, hogy ilyen korán el kellett menned közülünk.” Mondtam, és egy csókot adtam a homlokára.